A 18 napból egyelőre csak kettőről írtam, de higgyétek el a többi nap sem volt kevésbé érdekes vagy kevésbé szórakoztató. Egyelőre nem folytatom a beszámolót, mert szeretnék majd képeket is csatolni az eddigiekhez, illetve a következő napok beszámolóihoz. Holnap felhívom Gabeszt és elkérem tőle a képeket amit ő meg Pier készített.
Irkutszk amúgy egy eléggé lepukkant szocreál város, igen lehangoló és szinte kézzel fogható a nyomor, a helyi orosz emberek viszont egyáltalán nem panaszkodnak. Az orosz társadalomban kellemesen csalódtam amúgy, mert nagyon kedves emberek az oroszok és mindig szívesen látják a vendégeket. Ami viszont jellemző rájuk az az un. "Közös lónak túros a háta" közmondás. A saját cuccukra mindig vigyáznak, de ami közös arra már magasról szarnak. Irkutszk egyik nevezetessége egyébként egy kb 8 sávos főút amin van egy zebra, lámpa viszont nincs és az autók sem állnak meg olyan előzékenyen mint mondjuk Horvátországban vagy Portugáliában. Na azon átjutni nem egyszerű, az ottaniak biztos szeretik az orosz rulettet is :)
