Szóval megérkeztünk az irkutszki reptérre hajnalban, mindenki totál készen volt, el voltunk fáradva. Beültünk egy kisbuszba ami ott várt a reptéren minket, aztán x petákért elvitt minket a városközpontba, a Lenin szobor mellé. Letelepedtünk a folyó partján, konstatáltuk, hogy ez hiába egy 600 ezres város, elég lepukkant és baromira szocreál hangulatú az egész. Útközben láttunk tank, vadászrepülő, rakéta és egyéb emlékműveket, no meg rengeteg szemetet, mivel arrafelé nem sokakat érdekel a környezetvédelem meg az egyéb, fejlett társadalmakra jellemző gondolatok.
Irkutszkban kibéreltünk egy lakást, csak hogy a hosszú utazást ki tudjuk pihenni, meg le tudjunk zuhanyozni, stb., viszont a lakást csak 10-től adták ki nekünk, mi meg már 6-ra ott voltunk a városban, úgyhogy azt a 4 órát egy pizzériában töltöttük ami 0-24 óráig nyitva volt, elég menő hely lehetett, mivel baromi drága volt ott minden, ennek ellenére mégis sokan voltak ott reggel.
Aztán eljött a 10 óra és elmentünk a kéróhoz. Hát ha láttatok már lepukkant szar lépcsőházat akkor azt emeljétek négyzetre és vegyétek a faktoriálisát, kb olyan volt az a lépcsőház amelyikben a mi lakásunk volt. Meglepetésre viszont a lakás igen jó állapotban volt, úgyhogy el is pilledtünk egyből, aludtunk kb 14:00-ig. Utána elmentünk kajálni a helyi egyetemi menzára. Hát mit mondjak... Ettem már finomabbat, bár az tény, hogy meg lehetett enni.
Ezek után némi városnézés meg vásárolgatás következett, utána vacsoráztunk egy normálisat, persze ahhoz az kellett, hogy magunknak főzzük meg a kaját, mivel arrafelé nem igazán szeretik, ha són kívül más fűszer is szerepel az ételben. A városban túl sok látnivaló azonban nincs, a piacot sajnos nem tudtuk megnézni, ha egyáltalán volt ott olyan igazi, nagy, tradicionális piac.
Mindezek után következett az esti buli. Megmondom őszintén, hogy ez volt a nyaralás egyik legjobb bulija számomra, nagyon jól éreztem magam. Eleinte csak a folyóparton iszogattunk, aztán megismerkedtünk helyi emberekkel, akikkel folytatódott az ipari mértékű alkoholfogyasztás, ettünk saslikot is, ami meglepő módon finom volt. A buliról túl sokat nem tudok írni, mivel én annyira berúgtam, hogy fogalmam sincs mi történhetett, az utolsó emlékem az, hogy egy sztriptízbárban dugdosom az 500 Rubeles bankjegyeket a lányok bugyijába. Ezután néhány fénykép van meg az agyamban: az egyik a szálláson készült, a másik az irkutszki vasútállomáson, a harmadikban szerepel egy takarítónő is, valamint van egy fénykép az agyamban valami pincéről is.
Később Gyula földesúr elmondta, hogy annyira berúgott, hogy amikor kivezették a strip bárból (mert behányt :D) akkor azt se tudta hol van, de később elmondta, hogy arra gondolt: ha cirill betűk lesznek az utcákon akkor Belgradban van, ha latin betűk akkor Budapesten. :D
