No! A történet ott ért véget legutóbb, hogy az utolsó emlékeim a második nap éjszakájából mindössze néhány fénykép volt az agyamban. A harmadik nap első emléke viszont enyhén kínos érzéssel tölt el, ugyanis a hosszú ideje tartó buliból a vonaton térek magamhoz, kezdenek derengeni különböző képek, mint pl az, hogy el akartam csábítani az irkutszki vasútállomás takarítónőjét. :) Amúgy meg kész csoda, hogy nem hagytam el semmit és minden cuccom megvolt. Maga a vonatút elég szar volt, mert még mindig igencsak ittas voltam, csak már kezdtem magamhoz térni, le is álltam dumálni két csajjal a vonaton a többiek nagy bánatára, mert ők meg inkább aludtak volna. Szóval mindenkinek tele volt már a töke velem, úgyhogy 4-5 órányi pofázás után végül beláttam, hogy ideje elkussolni :) Amúgy kb akkorra józanodtam ki, és elég szar volt, mert a lányokkal való beszélgetés kb felénél már arra sem emlékeztem, hogy kik azok egyáltalán meg hogy kerültem oda.
Íme a vonat amin utaztunk:
Amúgy a vonaton összefutottunk néhány magyarral is, mentek éppen Mongóliába, a mi úti célunk viszont először Ulan Ude volt, a Burját Köztársaság fővárosa. Nem mellékesen megjegyzem, hogy itt található a világ legnagyobb Lenin fej szobra :) 
Ulan Ude sem egy tipikusan olyan város ahol szívesen élne az ember, de még mindig jobb hely szerintem mint Irkutszk. Ennek a városnak azért már volt hangulata, meg is kedvelte a társaság, úgy érzem. Amikor megérkeztünk a vasútállomásra, egyből vártak minket két Toyota Land Cruiser terepjáróval és elvittek a szállásunkhoz. Azért jó dolog, hogy Attila Moszkvában dolgozik aztán vannak ismerősei szerte az országban. Ez az albérlet is elég jó volt, gyorsan le is zuhanyoztunk meg elintéztük a nagydolgot is a wc-n. Ilyen utazások során 1-2 napnyi zötykölődés után azért egy jó zuhanyzóért meg wc-ért már elég sok mindent képes lenne feláldozni az ember.
Lecuccoltunk, kicsit várost néztünk, lefotóztuk Lenin apánkat meg ilyenek, aztán Attila ismerősei bulizni hívtak minket.Nekem nem sok kedvem volt bulizni, főleg, hogy le se feküdtem a második napi buli után, a vonaton pedig nem tudtam aludni mert olyan rohadt meleg volt, de azért úgy voltam vele, hogy mindent ki kell próbálni egyszer, úgyse voltam még orosz diszkóban.
Megérkeztünk az NRJ (enerdzsi :D) diszkóba, mi voltunk a díszvendégek, Attila ismerőséé volt a klub. Később kiderült, hogy ez a hely egész Ulan Ude legmenőbb diszkója, amit mi el is hittünk, hiszen tényleg csodálatos hely volt és hihetetlenül értett a személyzet is a jó hangulat és a felhőtlen szórakozás biztosításához. Mondjuk nekem személy szerint annyira nem tetszett az aznapi buli, mivel én a már vagy 36 órája ébren voltam, no meg nem is számítottam ilyen pöpec diszkóra így csak egy gagyi póló volt rajtam ami nem igazán könnyítette meg a csajozást. Szóval inkább levonultam a pulthoz (ott már fizetnem kellett a piáért), beszélgettem a helyiekkel - már aki tudott angolul -, ittunk pár italt közösen, aztán a végére megint sikerült "jól érezni" magam. Azt viszont nem lehet elvitatni az estétől, hogy kétség kívül ez volt az az este amikor megszerettem a vodkát. Mondjuk az orosz vodka azért fényévekkel jobb is mint a magyarországi.
Egy ideig még tartott a buli, a többiek közül volt aki élete legjobb bulijának nevezte az aznapi cécót, és hát való igaz, hogy nem minden nap lát olyat az ember mint amit mi ott: eleinte még csak pár csaj táncolt a tánctéren, egy idő után már többen voltak, éjfél tájra azonban a tánctér tele volt, faszi viszont a közelben sem volt egy sem. Na ezt nevezem én terített asztalnak. Egy kicsit sajnálom, hogy a második napi buli miatt nem tudtam felhőtlenül szórakozni a harmadik napon is. Az este krónikájához tartozik, hogy a végén azért már én is elkezdtem csajozni, ennek következtében véletlenül otthagytak a többiek a diszkóban és kalandos úton jutottam haza, végül a kidobók főnöke vitt el a helyről a saját kocsijával. Az este negatívumai közé tartozik az is, hogy kb 30-40 ezer forintnyi rubelt buliztam el aznap, pedig ha ott maradok a VIP szekcióban akkor ingyen ihattam volna amit akarok, csak hát inkább társaságra vágytam.
Végül aztán visszaértem a szállásunkra én is és lefeküdtünk aludni.
