A harmadik nap végén tehát visszaértem a szállásra és elaludtam. Sikerült is aludni kb fél órát, mivel utána már indultunk is tovább, hogy most már végre tényleg eljussunk a Bajkál tóhoz.
Kimentünk Ulan Ude vasútállomásához, hogy fogjuk egy kisbuszt ami el tudna minket vinni Ust' Barguzinba, onnan pedig valahogy tovább a nemzeti parkba. Éppen várakoztunk, amikor valakinek belehasított az agyába a felismerés, hogy miért is ilyen rohadt ismerős az a gagyi zene ami ami az ulan udei vasútállomás szignálja: a "wish you a merry cristmas" c. dal volt az. :D
Az Ust' Barguzinig vezető út enyhén szólva is szar volt, ilyen makadám út volt szinte végig, még szart is kirázta belőlünk. A kisbusz amivel mentünk meg tuti halottaskocsi volt valamikor.
Szóval sok órányi út után megérkeztünk Barguzinba a komphoz. Elég érdekes egy komp volt, egy hajó húzta illetve tolta. Nem mellékesen megjegyzem, hogy egy hasonló hajón utaztunk a bajkálon, annak 30 l/óra volt a fogyasztása, gondolom ez is hasonlóan gazdaságos volt.
Maga a nemzeti park kapuja már nem volt messze a komptól, de a sofőrt már úgy kellett rábeszélni, hogy vigyen már el minket odáig. Nem akart átmenni a kompon, mert csak akkor indult el a komp amikor megtelt, így baromi sokat kellett várni a visszajövő oldalon, mert ott kocsisor állt, az odafele menő oldalon viszont mindig meg kellett várni mire megtelik a komp. Íme a nemzeti park kapuja: 
Miután beértünk a nemzeti parkba, további rádumálásra volt szükség, hogy a sofőr vigyen már minket tovább, legalább addig a két kisebb tóig ami vagy 5-6 kilóméterre volt a kaputól, de végül elvitt és le is táboroztunk ott:
Gyula mama csinált nekünk egy paradicsom levest is, az nagyon finom lett, csak baromira csípősre sikerült. Közben felvertük a sátrakat meg ettünk némi hozott kaját is, amin bevallom, hogy kárörvendtem egy kicsit, ugyanis mindenki vett ilyen mindenféle töltöttkáposzta meg egyéb igen jófajta konzervet az ulan udei boltban, én viszont kizárólag olajos halat vettem. Elég jót vihogtam a többieken amikor panaszkodtak, hogy hányás íze van a konzervüknek :D
A nap krónikájához tartozik az is, hogy rajtunk kívül voltak ott mások is egy ideig, ehhez köthető a nap beszólása: "Én már azt a dagadt szart is megbasznám"
Éjféltájban némi piálás után végül lefeküdtünk aludni.
